Ketrecbe zárva - videóval

Harcoltunk a ketrecben…
Balázsnak köszönhetően képek is vannak már - oldalt az Albumok linkre nyomva már nézhetitek is (a sorrend fordított időrendű és kicsit kavart, de követhető - nem tudom, hogy kell kijavítani), avagy a link alatt, amit Balázs megadott a hozzászólásban, még többet.

Norbi

Sajnos nem volt hosszú a harca.

Megérdemelte volna a jó felkészülés után, hogy egy jót bunyózzon, de beleszállt egy gillotine-ba egyből. Az eleje nagyon tiszta volt - ütést sem kapott.

Tudjuk az okát, rendbe is tesszük majd a dolgokat - aki volt ilyen helyzetben, csak az tudja, milyen kemény. Nem hibáztathatjuk - felállt, harcolt, vesztett.

És a sajnos rövid harc videója:

Ego

Mielőtt bármit is írnék, előre leszögezném, hogy tudom, nem vb-t nyertem, nem is Fedor ellen harcoltam… Egy MMA Super Fight győzelem.

A meccs előtti két nap elég rossz volt: ekkor neveztem ugyanis. Felhívtam Viktort, hogy mi van a kezével, oszt egyszercsak induló voltam.

A felkészülésem ennek megfelelő volt: semmi. Csak a napi rutin, semmi kesztyűzés, hasonló.

Ennek köszönhetően szüreteltem is a pofonfáról:

…bár lelkesen támadtam:

Az ellenfelem Ács Laci volt - ott mindenki ismerte, azóta én is utána néztem a neten. Velem ellentétben neki van hasonló múltja, lehet olvasni róla Fight.hu-n, Budomagazin.hu-n, egyéb helyeken: Viadal győzelmek, stb.

Egy-két kenpós cimborával a meccs után beszéltünk, mondtam nekik, hogy jól megcsapkodott, mire ők röhögtek (Laci azt mondta csak: Sajnos nem eléggé), hogy ez nála ilyen szokott lenni. Jó keze van - jó ellenfél volt.

Node amikor végre úgy mentem be, ahogy Maxék mondták, nem volt probléma több:

Lenn oldalsóban kicsit szusszantam, ott már biztonságban voltam:

…aztán elkezdődött a játék:

Végül fojtásnál maradtam, az ezékielhez -ahogy Balázs is jól látta (a képen bal oldalon) - beszúrtam a kezem és kopogás:

Ez a bunyó története.

Itt a videó - ne nézzétek túl kritikusan, inkább élvezzétek:

Nagyon hálás vagyok Maxnak, Vityának és Cápának, amiért eljöttek és segítettek. Ilyen helyzetben nagyon nem mindegy ez sem - rengeteget jelentett az ottlétük.

Max utána le is szúrt, hogy ennél sokkal felelősebben kellene gondolkoznom - családom van… Így beugrani ketrecbe nagyon meredek.

Bizony igaza van - de emellett nem bántam meg az indulást. Ha vesztettem volna, sem. Olyan tapasztalás volt, mérföldkő, amit az iskolánk szempontjából nagyon fontosnak tartok. Ez az egész titeket igazol: hogy veletek gyakorolva és együtt dolgozva bármit el lehet érni.

Ami pedig a győzelemnél sokkal többet jelentett nekem, az a tudat mozgása.

A harcot megelőző két napot már írtam - átadni azt úgysem lehet.

Amikor viszont beléptem a ketrecbe, ugyanaz a tiszta tudatú állapot szállt meg, ami ősszel - ezt megintcsak nem lehet átadni így, de fantasztikus volt. Semmi félelem, semmi harag, semmi ragaszkodás, semmi töprengés (pl a kapott pofonon) - csak tenni a dolgom, itt, most.

Mint Buddha Tanainak követője, ezúttal a harcművészet nagy misztériumába zuhanhattam, a Tanítással közös gyökérre. Nagyon szerencsés ember vagyok.

Másnap felmentünk a Sztúpához kirándulni kis családommal, Tibetért egy mécsest is gyújtottunk - de ez az egész harcban tapasztalt tiszta lét csodálatosan teljesedett ki a hegyen. Tökéletesebb nem is lehetne.

Mindenért nagyon hálás vagyok nagyon sokaknak: Anyácskának a háttérért; Bátornak az erőért; Szenszeinek, hogy felnyitotta a szemünk; Szabolcsnak, hogy így járunk az Úton, ahogy, régóta, testvérekként; Maxnak a jiu-jitsu csodálatosan hatékony titkaiért és hogy a barátom; Vityának, Cápának a barátságukért; és hát bizony nektek nagyon, Tanítványim, hogy ilyen dolgokra ösztönöztök, toltok előre…

Olyan ez, mint az Oscar - kicsit giccses, de sebaj!

A fight.hu-s video:

Dicsőség a Hadak Útján!